Én a főiskola elvégzése után közgazdász lettem, de ha bárki is megkérdezte tőlem, hogy mihez értek, akkor bizony azt kellett mondanom, hogy igazság szerint elméleti szinten és nagyon halvány gyakorlati tudásban mindenhez ami a közgazdaság területét érinti, de egyébként bizony szinte semmihez sem. Persze ez az érzés akkor nagyon ijesztő volt, később pedig rájöttem, hogy mivel minden munkahely más és más, más feladatokkal és elvárásokkal, betanulással, ezért szinte mindenhez ért egy olyan ember, aki egy ennyire jó főiskolai képzésről távozik mint én, és a karrierem is szépen kezdett fejlődni. Éppen ezért jött el nem olyan régen az ideje annak, hogy váltsak, és egy teljesen más tevékenységi körben működő cégnél kezdjek el dolgozni mint projektmenedzser.
Persze ezek a nagyvonalú váltások sosem állítják könnyű helyzetbe az embert, de azt kell mondjam, hogy elég szépen megbirkóztam az elém tornyosuló feladatokkal. Persze voltak vicces szituációk, a legemlékezetesebb talán az volt, amikor egy építkezés menedzselését végeztem, ami a projekt részét képezte, és a kezem ügyébe került egy irat a kockázatértékelés feladatainak ellátásáról. Nem is igazán tudtam mire vélni, mert nekem eddig ez a fogalom a banki gyakorlathoz és persze a hitelekhez kapcsolódott, de aztán gyorsan felvilágosítottak kis mosolygás közepette, hogy bizony ez a munkavédelem területéhez kapcsolódik és mint olyan jogszabályi tekintetben is kötelező. Mondanom sem kell, hogy mennyire szégyelltem magam, de aztán az ember gyorsan megrázza magát ezekben a nehéz szituációkban is és tovább lép. Én is igy tettem, és most már a csapatba is sikerült elég jól beilleszkednem, vagyis a váltás példásra sikeredett, a karrierem pedig elég jó úton van afelé, hogy a jövőben el tudjam érni az évekkel ezelőtt kitűzött céljaimat és tervemet.